Tegnap a legrövidebb úton indultam a Duna felé, ami a termálfürdőből kiömlő patak mellett vezet.
Amit egy órás távollétnek terveztem, négy órára nyúlt, annyi minden került a lencse végére.
Először kezdem a szitakötőkkel, mert tegnap vagy fáradtabbak voltak, vagy szimpatikus voltam nekik, de elég sokáig nyugton maradtak.
Egyik másik bújócskázott velem.
Párosával szép az élet.
Voltak őrszemek is.
Az árnyékom is szép.
A színem nem éppen rejtő.
A kedvencem szemből, ez a faj csak oxigéndús patakok mellett él.
Nemsokára jönnek a többiek, akik lencsevégre akadtak.













Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése