2013. június 10., hétfő

Patakparti szitakötők.

Tegnap a legrövidebb úton indultam a Duna felé, ami a termálfürdőből kiömlő patak mellett vezet.
Amit egy órás távollétnek terveztem, négy órára nyúlt, annyi minden került a lencse végére.
Először kezdem a szitakötőkkel, mert tegnap vagy fáradtabbak voltak, vagy szimpatikus voltam nekik, de elég sokáig nyugton maradtak.




Egyik másik bújócskázott velem.



Párosával szép az élet.


Voltak őrszemek is.




Az árnyékom is szép.



A színem nem éppen rejtő.


A kedvencem szemből, ez a faj csak oxigéndús patakok mellett él.

 
Nemsokára jönnek a többiek, akik lencsevégre akadtak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése