Csigák.

Tegnap a kertben találtam pár nekem tetsző csigát.
Volt éti csiga is, de mivel már ebédeltem békével távozhatott. :-)

Itt összeszedtem őket, aztán hárman három felé szaladtak.
Értelmet nyert a "bedől mint csiga a kanyarban" mondás. :-)

Volt társasága is.

Ennek a háza tetszett nagyon, jó volt a tervezője. :-)

Éti csiga barátom, miután kimentettem a hangyák rabságából. :-)

Ezen kívül még egy szúnyog pár került lencsevégre.

Nem csak szitakötő.

A szitakötőkön kívül más állatfajok is képviseltették magukat a lencsém előtt.

Ugye megmondtam, hogy minket nem érint az áradás.

Légiesen könnyedek vagyunk.

Hogy fogok kinézni ilyen borzas frizurával.

Én vagyok a kakukktojás.

Patakparti szitakötők.

Tegnap a legrövidebb úton indultam a Duna felé, ami a termálfürdőből kiömlő patak mellett vezet.
Amit egy órás távollétnek terveztem, négy órára nyúlt, annyi minden került a lencse végére.
Először kezdem a szitakötőkkel, mert tegnap vagy fáradtabbak voltak, vagy szimpatikus voltam nekik, de elég sokáig nyugton maradtak.

Egyik másik bújócskázott velem.

Párosával szép az élet.

Voltak őrszemek is.

Az árnyékom is szép.

A színem nem éppen rejtő.

A kedvencem szemből, ez a faj csak oxigéndús patakok mellett él.

 
Nemsokára jönnek a többiek, akik lencsevégre akadtak.

Mai pipacsok.

Bekukkantást nyertem az édenkertbe a délután.

Kicsit körülnézve olyan pipacsokat láttam, mint még soha.

Ráadásul tele volt rózsával, és olyan növényekkel amiket nem is láttam eddig.

Arról nem is beszélve, hogy a törött cserépnek is helye van, nem is akárhogy.